Március 15. Andalúziában

Március 10-én Esteponában szép és fontos témával foglalkoztunk mindkép csoportban, természetesen 1848. március 15-ére emlékeztünk. Egy óra után a két csoport együtt ünnepelt a közeli parkban a szülőkkel, illetve Magyarország Tiszteletbeli Konzuljával. A gyerekekkel huszárnótákat énekelve vonultunk ki a parkaba, majd elénekeltük együtt a Himnuszt, a nagyobbakkal elszavaltuk a Nemzeti dal első versszakát, majd a gyerekek letűzték az általuk készített magyar lobogókat. Hon. Sr. D. Patricio Baeza-Herrazti beszédet mondott, a családias kis ünnepségünket pedig a ‘Kossuth Lajos azt üzente’ kezdetű dallal zártuk. 





A megemlékezés előtt tartott rövid kis órán igyekeztük összefoglalni a gyerekek számára érthetően, hogy miért olyan nagyon fontos ünnepe ez a magyaroknak, mi történt 171 éve március 15-én. 
Ehhez segítségül készítettünk egy nagy térképet Pest-Budáról, amire népviseletbe öltözött bábukat helyeztünk. Először megbeszéltük, hogy mik voltak az okai a forradalom kitörésének, majd megkerestük a térképen a Pilvax kávéházat és a figuráinkkal ott ‘gyülekeztünk’. Megbeszéltük, hogy kik találkoztak itt - megnéztük egy képet Petőfi Sándorról - és mit csináltak, szó esett a 12 pontról és a Nemzeti dalról is. A gyerekekkel itt filc kokárdákat készítettünk és magyar zászlót színeztünk festettünk, mialatt megtanultuk a Nemzeti dal első versszakát. 



Ezután a térképünkön megkerestük hova mentek tovább, az Egyetem után a Landerer nyomdánál álltunk meg újra, ahol a gyerekek kaptak egy-egy “hibás” példányt a Nemzeti dalból, lemaradt a vers címe. A sajátkészítésű nyomdánkkal kiegészítettünk egy-két betűt belőle, a nyomtatott betűkből pedig mindenhova jutott, reméljük így jobban megjegyezték a gyerekek a forradalomnak ezt a helyszínét. 



A foglalkozás alatt a forradalmi kedvről végig huszárnóták gondoskodtak, volt aki fel is ismert közülük néhányat. Nem volt sajnos lehetőségünk megtanulni őket, majd jövőre. :)
Ezalatt el is telt az első óra, így ahogy meghallottuk a kicsik dobolását, beálltunk mögéjük és együtt vonultunk a parkba. 
Az ünnepség után a termbe visszaérve még hátra volt Táncsics Mihály kiszabadítása. Megbeszéltük, hogy miért is volt börtönben Táncsics és a hungarocell ágyúgolyóinkkal lelkesen kezdtünk neki ledönteni a börtön falát. Mindenki nagyon ügyes volt, de volt akiről kiderült, hogy különlegesen tehetséges börtönfal romboló… :)



Miután a fal leomlott egy lakattal lezárt dobozt találtunk, de a háromjegyű számkódot sajnos nem ismertük, így meg kellett oldanunk három rejtvényt, hogy megkapjuk a megoldást, ami a 315 volt (volt aki ezt már sejtette korábban is, de nem árulta el a többieknek.) Az egyik feladat egy keresztrejtvény volt forradalomhoz kapcsolódó szavakkal, a másodiknál betűrengetegből kellett kikeresni szintén a forradalomhoz kötődő neveket, kifejezéseket, a harmadik pedig egy matekkal kapcsolatos logikai feladvány volt, mindhármat sikerült megoldani, így ki tudtuk nyitni a dobozt, amiben megtaláltuk Táncsics képét. 



Ezután volt aki még Kőmíves Kelemen módjára többször felépítette a falat, ami valahogy mindig leomlott…:)

A gyerekek nagyon jól vették az akadályt, sikerült sok mindent belecsempésznünk a március 10-ei foglalkozásba erről a komoly témáról. 

Köszönjük szépen, hogy eljöttetek, találkozunk március 24-én! :)