Magyar gasztronómia



Kíváncsian kezdtük a január 27-ei JátékVárat, a témánk a magyar gasztronómia volt. Először szerettük volna megtudni, hogy ki milyen magyar ételeket ismer, szeret, mi hiányzik neki, szoktak-e otthon magyarosakat főzni. Ehhez segítségül vittünk rengeteg fotót magyar ételekről és készítettünk szavazó pálcikákat, aminek az egyik oldala mosolygott, a másik szomorú volt. Először megállapítottuk a képről, hogy milyen ételt ábrázol, mi van benne, majd megbeszéltük, hogy kóstolták-e már, szeretik-e. Volt ami egyszerű volt, mint a palacsinta, de volt olyan is, ami komoly fejtörést okozott, például a babgulyás vagy a dödölle.
A kürtőskalács osztatlan sikert aratott, a tökfőzelék viszont, ahogy várható is volt, nem örvendett nagy népszerűségnek.




Ezután egy olyan játékot terveztünk, amiben a szólások, közmondások kapták a főszerepet. Az az igazság, hogy ez nehéznek bizonyult, kevesebbel kellett volna készülnünk, a gyerekek nem ismerték őket. A feladat első része nagyon jól sikerült, négy zsákba rizst, babot, lencsét és tésztát töltöttünk és ezek közé kevertük az ételek neveit, amelyek a közmondásokból hiányoztak. A gyerekeknek belenyúlhattak, de nem nézhettek bele a zsákokba, így kellett kitalálniuk, hogy mi van benne. A tészta könnyű volt, a rizs is viszonylag sokaknak ment, a bab és főleg a lencse komoly fejtörést okozott. Nagy lelkesedéssel keresték a cetliket és csak úgy is jó érzés volt turkálni a zsákokban. :)
Ezután kellett volna kiegészítenünk a kihúzott kártyákkal a szólásokat, de ez a rész volt a nehezebb, néhányat megbeszéltünk ugyan, de a többit majd egy másik alkalommal. 





Ezután megalkottuk a képzeletbeli éttermünket, vagy legalábbis az étlapját. Három csoportban étlap sablonokat kaptak a gyerekek. Első feladatként ki kellett találniuk az éttermüknek egy nevet és azt felírni az étlapra. Volt amelyik csoportnak gyorsan jött az ihlet, de volt olyan is, aki mindenképpen angol nevet akart adni a magyar éttermüknek, azért végül ők is találtak magyar nevet. :) Amikor ezzel megvoltunk, a csoportok kaptak cetliket ételek neveivel és azokat, attól függően, hogy leves, főétel vagy desszert, felragasztották a megfelelő helyre. 




Miután készen lettek az étlapjaink, nekiláttunk egy ‘paprikakép’ készítésének. Egy zöld kartont beragasztóztunk, majd egy fehér lapot ragasztottunk rá, amiből előre kivágtuk a paprika formát. A ragasztós paprika formára pirospaprikát szórtunk. Az egész termet betöltötte a paprika illat. :)
Aki szerette volna, a nevével vagy más felirattal, rajzzal díszítette a képét. 




A foglalkozás következő negyed órájára két részre oszlott a csapat, a kisebbek gyurmából készítettek zöldségeket, gyümölcsöket, közben pedig megnézhettek egy videót arról, hogy hogyan készül mindannyiunk kedvence, a túró rudi. 
A nagyobbakkal megnéztünk egy térképet amit a Felelős Gasztrohős csapatától kaptunk. Nemrég találtunk rá a programjukra, amivel a fenntartható és egészséges étkezés fontosságára hívják fel a figyelmet. Ők készítették ezt a térképet, amelyen jól látszik, hogy Magyarország egyes területeink mik a jellemző, illetve különleges terményei. 
Miután megvizsgáltuk ezt a térképet, mi is készítettünk egyet. A vaktérképünkön bejelölték a gyerekek, hogy ők hova szoktak hazajárni itthonról :) és odaírták, odaragasztották azokat az ételeket, amiket ott szoktak enni, vagy amit nagyon szeretnek. 




A foglalkozás utolsó 10 percében asztalhoz ültünk és jóízűen megettük a meglepetést. Túrós és lekváros palacsinta közül lehetett választani. Köszönjük szépen Nórinak a nagyon finom túrókrémet. :)