Állatok



Az első februári foglalkozásunk témája az állatok voltak. Jó apropó egy kis szókincsbővítésre, a környezetismereten tanultak átismétlésére és persze sok-sok játékra.

A foglalkozás elején megbeszéltük a gyerekekkel, hogy mostantól egy mappába gyűjtjük a munkáikat, amiket szeretnének eltenni, ezt pedig megkapják a nyári szünet előtt. Lelkesen fogadták az ötletet, el is kezdték kidekorálni a sajátjukat, ezt bármelyik alkalommal folytathatják majd. Jó volt látni, hogy motiválja őket, hogy eltesszük a munkáikat.

Egy kooperációs játékkal kezdtünk, valószínűleg több ilyet fogunk vinna a gyerekeknek, hiszen kéthetente találkozunk, szeretnénk, ha egy erős kis csapat alakulna ki, megtanulnának a gyerekek együtt dolgozni, egymásra figyelni. A játék lényege az volt, hogy két csapatban kaptak egy-egy újságpapírt, amiből a játék végére egy állatot kellett kialakítani tépkedéssel. Bekapcsoltuk a Kaláka együttes Nálatok laknak-e állatok című számát, majd az első gyerek gondolt egy állatra és elkezdte tépkeni a papírt. Természetesen nem mondhatta el a többieknek, hogy mind dolgozik, mikor megállítottuk a zenét, tovább kellett adnia a következő gyereknek, aki folytatta a munkát és így tovább. Az egyik csapatunk egy halacskát készített, a másik csapatnak kevésbé sikerült felismerhető állatot készíteni, de megegyeztünk egy kígyóban… :)



Ezután az állatok testrészeinek neveit ismételtük át. Mindenki kapott 2-3 szót, amit a megfelelő állathoz és annak a megfelelő testrészéhez kellett ragasztania a táblán. 
Ügyesek voltak a gyerekek, csak néhány szó volt, ami nehezebb volt, például a kopoltyú. 


Miután ezzel végeztünk mindenki megkapta az állatok képeit a testrészekkel és a hiányzókat beírogatta. A nagyobbak lapján több hiányzott, a kisebbeknek csak néhány szóval kellett kiegészíteni a meglévőket. Nagyon ügyesek voltak. Természetesen a tábla segítségül szolgált, de a lényeg inkább az volt, hogy írjanak egy kicsit magyarul. 




Ezután megint két csoportba rendeződtünk és egy állatkert nyitásán gondlkodtunk. Az volt a dilemmánk, hogy hogyan csoportosítsuk az állatainkat… Mindkét csoport kapott csipeszeket, amikre állatok rajzait ragasztottuk, illetve papír korongokat, amin különböző csoportosítási lehetőségek voltak. Így volt olyan korong, ami szerint a vadállatokat és háziállatokat különítettük el, volt amelyiknél a táplálkozásuk volt mérvadó, a nagyobbakkal pedig már bonyolultabb csoportokat néztünk, mint például, hogy elevenszülők vagy tojásrakók. A gyerekek ügyesen megoldották a feladatot. 



A következőkben meghallgattuk néhány állat hangját, a gyerekek pedig kitalálták, hogy mit hallanak, aki szerette volna le is rajzolhatta a hallott állatot, vagy leírta a nevét. Utána közösen is meghallgattuk őket, és megbeszéltük ki mit hall. 
A következő fél órára két csoportra oszlottunk megint. Az egyikben a nagyobbak egy keresztrejtvényt oldottak meg. Mindenki először a sajátját, majd a kapott megoldást beírta a közös rejtvénybe, így kaptuk meg a ‘süni’ szót. Nem véletlen, hogy ez jött ki a rejtvény megoldásaként, ugyanis ezután elolvastunk egy Romhányi József verset egy boldogtalan süniről. Nem volt könnyű a vers, hiszen több olyan szót is tartalmazott, amit nem használunk minden nap, de a gyerekek ügyesen megmagyarázták egymásnak azt, amit ők ismertek a társuk viszont nem. 



A csapat kisebb tagjai ezalatt állatokkal kapcsolatos rejtvényeket oldottak meg, volt szókereső, illetve állatokat kellett összekötni az általuk kiadott hangot jelölő hangutánzó szóval. Egy gyurmás játékkal is készültünk nekik, Egy sematikus rajzot egészítettek ki gyurmával úgy, hogy különböző állatokat kapjanak. Nagyon helyes alkotások születtek. 




Nem maradt sok időnk a kézműves tervünkre, és még a MeseVár csoport is meghívott minket fánkot enni, aminek persze nem tudtunk ellenállni, úgyhogy készítettünk néhány egeres könyvjelzőt színes papírból és már futottunk is farsangi fánkot enni lekvárral! 



Köszönjük szépen még egyszer Lajosnak a finomságot és a kicsiknek, hogy hagytak nekünk is! :)

Várunk mindenkit nagyon sok szeretettel a február 24-ei, rendhagyó farsangi JátékVáron!

Magyar gasztronómia



Kíváncsian kezdtük a január 27-ei JátékVárat, a témánk a magyar gasztronómia volt. Először szerettük volna megtudni, hogy ki milyen magyar ételeket ismer, szeret, mi hiányzik neki, szoktak-e otthon magyarosakat főzni. Ehhez segítségül vittünk rengeteg fotót magyar ételekről és készítettünk szavazó pálcikákat, aminek az egyik oldala mosolygott, a másik szomorú volt. Először megállapítottuk a képről, hogy milyen ételt ábrázol, mi van benne, majd megbeszéltük, hogy kóstolták-e már, szeretik-e. Volt ami egyszerű volt, mint a palacsinta, de volt olyan is, ami komoly fejtörést okozott, például a babgulyás vagy a dödölle.
A kürtőskalács osztatlan sikert aratott, a tökfőzelék viszont, ahogy várható is volt, nem örvendett nagy népszerűségnek.




Ezután egy olyan játékot terveztünk, amiben a szólások, közmondások kapták a főszerepet. Az az igazság, hogy ez nehéznek bizonyult, kevesebbel kellett volna készülnünk, a gyerekek nem ismerték őket. A feladat első része nagyon jól sikerült, négy zsákba rizst, babot, lencsét és tésztát töltöttünk és ezek közé kevertük az ételek neveit, amelyek a közmondásokból hiányoztak. A gyerekeknek belenyúlhattak, de nem nézhettek bele a zsákokba, így kellett kitalálniuk, hogy mi van benne. A tészta könnyű volt, a rizs is viszonylag sokaknak ment, a bab és főleg a lencse komoly fejtörést okozott. Nagy lelkesedéssel keresték a cetliket és csak úgy is jó érzés volt turkálni a zsákokban. :)
Ezután kellett volna kiegészítenünk a kihúzott kártyákkal a szólásokat, de ez a rész volt a nehezebb, néhányat megbeszéltünk ugyan, de a többit majd egy másik alkalommal. 





Ezután megalkottuk a képzeletbeli éttermünket, vagy legalábbis az étlapját. Három csoportban étlap sablonokat kaptak a gyerekek. Első feladatként ki kellett találniuk az éttermüknek egy nevet és azt felírni az étlapra. Volt amelyik csoportnak gyorsan jött az ihlet, de volt olyan is, aki mindenképpen angol nevet akart adni a magyar éttermüknek, azért végül ők is találtak magyar nevet. :) Amikor ezzel megvoltunk, a csoportok kaptak cetliket ételek neveivel és azokat, attól függően, hogy leves, főétel vagy desszert, felragasztották a megfelelő helyre. 




Miután készen lettek az étlapjaink, nekiláttunk egy ‘paprikakép’ készítésének. Egy zöld kartont beragasztóztunk, majd egy fehér lapot ragasztottunk rá, amiből előre kivágtuk a paprika formát. A ragasztós paprika formára pirospaprikát szórtunk. Az egész termet betöltötte a paprika illat. :)
Aki szerette volna, a nevével vagy más felirattal, rajzzal díszítette a képét. 




A foglalkozás következő negyed órájára két részre oszlott a csapat, a kisebbek gyurmából készítettek zöldségeket, gyümölcsöket, közben pedig megnézhettek egy videót arról, hogy hogyan készül mindannyiunk kedvence, a túró rudi. 
A nagyobbakkal megnéztünk egy térképet amit a Felelős Gasztrohős csapatától kaptunk. Nemrég találtunk rá a programjukra, amivel a fenntartható és egészséges étkezés fontosságára hívják fel a figyelmet. Ők készítették ezt a térképet, amelyen jól látszik, hogy Magyarország egyes területeink mik a jellemző, illetve különleges terményei. 
Miután megvizsgáltuk ezt a térképet, mi is készítettünk egyet. A vaktérképünkön bejelölték a gyerekek, hogy ők hova szoktak hazajárni itthonról :) és odaírták, odaragasztották azokat az ételeket, amiket ott szoktak enni, vagy amit nagyon szeretnek. 




A foglalkozás utolsó 10 percében asztalhoz ültünk és jóízűen megettük a meglepetést. Túrós és lekváros palacsinta közül lehetett választani. Köszönjük szépen Nórinak a nagyon finom túrókrémet. :)