Irány a Balaton!!! 😊



Június 2-án végre újra játék várt minket Esteponában. Persze a tavaszi foglalkozásunk óta többször is találkoztunk a gyerekekkel, együtt ünnepeltük a Húsvétot, az anyák napját és a malagai Picasso kiállítást is megnéztük együtt, de már nagyon vártuk ezt a júniusi alkalmat. Egy számunkra nagyon kedves témával készültünk, a Balatonnal ismerkedtünk, emlékeket, a hangulatát idéztük fel. 

Szerencsére a gyerekek többsége volt már a Balatotnnál vagy idén megy, úgyhogy gyorsan meg is kerestük a térképen, hogy hol van a Balaton, majd azokat a városokat a partján, ahol voltak már, ahova készülnek, vagy ahova szívesen elmennének. Budapestre repültünk, majd vonatra szálltunk, volt, aki még azt is tudta melyik pályaudvarról indul a vonatunk. :) Megnéztük ki hol száll le, ki megy a legtovább…stb.





Miután megterveztük az utat, jöhetett a pakolás. A táblára kiraktunk egy képet egy hátizsákról, egyet pedig egy házról. A gyerekek tárgyak képeit húzták ki egy borítékból, majd miután megfejtettük a tárgy nevét, eldöntöttük, hogy visszük a nyaralásra vagy otthon hagyjuk. A gyerekek nagyon praktikusan gondolkodtak, a napozóágy például otthon maradt mert túl nagy volt. :)


Ezután visszatértünk a térképünkhöz és elkészítettük a sajátunkat, természetesen gyurmából. A gyerekek megint élvezték ezt a módszert és mialatta kezünk el volt foglalva, sok mindent meg tudtunk beszélni a balatonnal kapcsolatban, például, hogy milyen állatok élnek a tóban, a környékén, ki mit látott már, milyen is a Balaton part, mennyire más az északi és a déli, hol van egymáshoz a két part a legközelebb, mit lehet a vízben játszani, mit lehet a büfében enni, ki mevel szereti legjobban a lángost…stb. Egy viccből készített gyurma vulkán pedig tökéletes apropó volt, hogy egy kicsit még a tanúhegyekről is említést tegyünk. Egy Balatonnal kapcsolatos színezőben, amit Magyarországról kaptunk, még azt is meg tudtuk nézni, hogy milyen különleges formájú hegyeket találunk a Balaton-felvidéken.

Mikor ezzel elkészültünk, a gyerekek kaptak néhány képet fontosabb balatoni városokról, megkeresték őket a térképen és a megfelelő helyre szúrták a gyurmatérképen. Megbeszéltük, hogy melyik város miről a leghíresebb. Tihanyról egy picit többet beszéltünk, sőt, hála Nórinak, a tihanyi levendula illatát is megszagolhattuk. Később is visszatértünk még ehhez a városhoz.



Mikor ezzel végeztük, a gyerkekkel meghallgattuk a Nekem a Balaton… című slágert, amiből kihagytunk néhány szót, a gyerekek feladata volt kiegészíteni a szöveget. Kicsit nehéz volt a feladvány, együtt oldottuk meg végül, de a zenét élveztük. 



Ezután izgalmas részéhez érkezdtünk a foglalkozásnak, ugyanis vitrolásokat készítettünk hungarocellből és dekorgumiból, hogy aztán megrendezhessük a JátékVár saját Kékszalag versenyét.
Víz híján kék csomagolópapír szimbolizálta a Balatont és szívószálakkal biztosítottuk a jó szelet a vitrolásainknak. Miután gyakoroltuk a technikát, egyszerre két-három gyerek tudott versenyezni, több kört is megrendeztünk, majd döntőt is tartottunk, mindenki nagyon ügyes volt! A jutalom sem maradhatott el, természetesen Balaton szelettel ünnepeltünk. 




Amíg megettük a csokinkat, arról beszélgettünk, hogy mennyi legenda kötődik ehhez a tóhoz. Elmeséltem, hogy állítólag óriások lakták egykor a területet és a tó keletkezése is egy Balaton nevű óriáshoz kötődik egyes történetek szerint. A gyerekeknek tetszett a mese, úgyhogy egy Tihanyhoz kapcsolódó legendával folytattuk. 
Megnéztünk egy-két képet az echókőről, az ott található szoborról, majd elolvastuk a történetét. A szöveget mindenki megkapta, volt aki szívesen segített is felolvasni a többieknek. A történet tetszett mindenkinek, utána játszottunk egy kicsit, igaz és hamis állításokat olvastunk fel, ha hamis állítást hallottak a gyerekek, le kellett guggolniuk. Figyelni kellett, mert volt, hogy csak egy kis részleten múlt.



A foglalkozást színezéssel zártuk, kiszíneztük a történetben szereplő királylányt, egy aranyszörű kecskét és a hullámkirály fiát is. 
Közben görögdinnyét ettünk, hogy méginkább fel tudjuk idézni a balatoni nyaralás hangulatát. 

Mi nagyon jól éreztük magunkat ezzel a kis csapattal, köszönjük, hogy eljöttetek, várunk Titeket az idei utolsó alkalommal június 16-án. 




Itt a tavasz! :)

Március 24-én egy kis csapat gyerekkel, de nagyon jó hangulatban telt az Esteponai foglalkozás, a tavasz volt a témánk. Az időjárást ugyan elfelejtették erről értesíteni, de a terembe sikerült tavaszt csempésznünk egy kis virággal és sok játékkal.





A foglalkozás elején, amíg vártuk, hogy mindenki megérkezzen, színezés helyett egy nagy képet hoztunk a gyerekeknek egy kicsit sem tavaszi tájról, azt kértük tőlük, hogy színezzék ki, rajzoljanak rá mindenfélét, ami a tavaszról eszükbe jut. A fiúk elkalandoztak egy kicsit, így jól elkülöníthető a lányok és a fiúk oldala az elkészült alkotáson, de így is sikerült összeszednünk, hogy mi minden változik a természetben tavasszal. Ezalatt a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű népdalt meghallgattuk többször is, sőt a Youtube-nak hála Freddie Mercury verzióját is, ami nagyon érdekelte a gyerekeket, tetszett nekik, hogy egy nem magyar ananyelvű világsztár is megtanulta ezt a dalt. 




Készítettünk egy szimbolikus kis virágos kertet, amibe összevissza “ültettük” a virágokat, a gyerekek kaptak egy “kis növényhatározót”, és játszottunk egy kicsit. Aki felismert egy virágot a kertből, azt el is vehette, így gyüjtögetett mindenki. Ezután megnéztük, hogy ki mit szedett és szépen sorban visszaraktuk a kertben a helyükre a virágokat, így soknak a nevét is megtanultuk. 
Mikor ezzel végeztünk, mindenki kapott egy lapot tele szerszámok képeivel, azt kértük a gyerekektől, hogy karikázzák be, amit kertészkedés közben használni szoktunk. Megbeszéltük a neveiket, a gyerekek nagyon ügyesek voltak, volt aki komolyan meglepett minket, milyen nagy a szókincse, még a talicska sem okozott gondot. :) 



Megbeszéltük azt is, hogy melyik szerszámot mire használjuk, mi mindent kell tavasszal elvégezni a kertben, majd az egyik tevékenységet ki is próbáltuk, virághagymát és petrezselyem magot ültetett mindenki egy kis cserépbe. Kaptak hozzá a gyerekek egy kis feladatlapot is, akinek van kedve vezetheti otthon, hogy mikor hajtott kia a virágja illetve a petrezselyme, mekkorára nőtt, milyen gyakran locsolta…stb. Kíváncsiak vagyunk az eredményre, ha van kedvetek, készítsetek róla képet! :)



A következő feladatunkban a virágcsokrunk kapott főszerepet, a gyerekek vízfestékkel festették meg a csokrot, miközben arról beszélgettünk, hogy milyen részei vannak egy növénynek, milyen virágokat hoztunk és így tovább.
Nagy szépek lettek az alkotások, de azt is megállapították a gyerekek, hogy nem könnyű vízfestékkel festeni.



Az óra hátralevő részében activityt játszottunk, fiúk lányok elleni küzdelem volt, amiben a lányok ugyan elhúztak, de a fiúk is nagyon ügyesek voltak. Többnyire tavasszal kapcsolatos szavakat válogattunk össze amit el kellett mutogatni, vagy le kellett rajzolni a soron következő játékosnak. A gyerekek ügyesek és lelkesek voltak, jó hangulatban, nyeremény csoki majszolással zártuk az órát, amit mindenki kiérdemelt. 

Köszönjük, hogy eljöttetek! Reméljük, hogy találkozunk a húsvéti családi napon április 14-én vasárnap. :)

Március 15. Andalúziában

Március 10-én Esteponában szép és fontos témával foglalkoztunk mindkép csoportban, természetesen 1848. március 15-ére emlékeztünk. Egy óra után a két csoport együtt ünnepelt a közeli parkban a szülőkkel, illetve Magyarország Tiszteletbeli Konzuljával. A gyerekekkel huszárnótákat énekelve vonultunk ki a parkaba, majd elénekeltük együtt a Himnuszt, a nagyobbakkal elszavaltuk a Nemzeti dal első versszakát, majd a gyerekek letűzték az általuk készített magyar lobogókat. Hon. Sr. D. Patricio Baeza-Herrazti beszédet mondott, a családias kis ünnepségünket pedig a ‘Kossuth Lajos azt üzente’ kezdetű dallal zártuk. 





A megemlékezés előtt tartott rövid kis órán igyekeztük összefoglalni a gyerekek számára érthetően, hogy miért olyan nagyon fontos ünnepe ez a magyaroknak, mi történt 171 éve március 15-én. 
Ehhez segítségül készítettünk egy nagy térképet Pest-Budáról, amire népviseletbe öltözött bábukat helyeztünk. Először megbeszéltük, hogy mik voltak az okai a forradalom kitörésének, majd megkerestük a térképen a Pilvax kávéházat és a figuráinkkal ott ‘gyülekeztünk’. Megbeszéltük, hogy kik találkoztak itt - megnéztük egy képet Petőfi Sándorról - és mit csináltak, szó esett a 12 pontról és a Nemzeti dalról is. A gyerekekkel itt filc kokárdákat készítettünk és magyar zászlót színeztünk festettünk, mialatt megtanultuk a Nemzeti dal első versszakát. 



Ezután a térképünkön megkerestük hova mentek tovább, az Egyetem után a Landerer nyomdánál álltunk meg újra, ahol a gyerekek kaptak egy-egy “hibás” példányt a Nemzeti dalból, lemaradt a vers címe. A sajátkészítésű nyomdánkkal kiegészítettünk egy-két betűt belőle, a nyomtatott betűkből pedig mindenhova jutott, reméljük így jobban megjegyezték a gyerekek a forradalomnak ezt a helyszínét. 



A foglalkozás alatt a forradalmi kedvről végig huszárnóták gondoskodtak, volt aki fel is ismert közülük néhányat. Nem volt sajnos lehetőségünk megtanulni őket, majd jövőre. :)
Ezalatt el is telt az első óra, így ahogy meghallottuk a kicsik dobolását, beálltunk mögéjük és együtt vonultunk a parkba. 
Az ünnepség után a termbe visszaérve még hátra volt Táncsics Mihály kiszabadítása. Megbeszéltük, hogy miért is volt börtönben Táncsics és a hungarocell ágyúgolyóinkkal lelkesen kezdtünk neki ledönteni a börtön falát. Mindenki nagyon ügyes volt, de volt akiről kiderült, hogy különlegesen tehetséges börtönfal romboló… :)



Miután a fal leomlott egy lakattal lezárt dobozt találtunk, de a háromjegyű számkódot sajnos nem ismertük, így meg kellett oldanunk három rejtvényt, hogy megkapjuk a megoldást, ami a 315 volt (volt aki ezt már sejtette korábban is, de nem árulta el a többieknek.) Az egyik feladat egy keresztrejtvény volt forradalomhoz kapcsolódó szavakkal, a másodiknál betűrengetegből kellett kikeresni szintén a forradalomhoz kötődő neveket, kifejezéseket, a harmadik pedig egy matekkal kapcsolatos logikai feladvány volt, mindhármat sikerült megoldani, így ki tudtuk nyitni a dobozt, amiben megtaláltuk Táncsics képét. 



Ezután volt aki még Kőmíves Kelemen módjára többször felépítette a falat, ami valahogy mindig leomlott…:)

A gyerekek nagyon jól vették az akadályt, sikerült sok mindent belecsempésznünk a március 10-ei foglalkozásba erről a komoly témáról. 

Köszönjük szépen, hogy eljöttetek, találkozunk március 24-én! :)

Állatok



Az első februári foglalkozásunk témája az állatok voltak. Jó apropó egy kis szókincsbővítésre, a környezetismereten tanultak átismétlésére és persze sok-sok játékra.

A foglalkozás elején megbeszéltük a gyerekekkel, hogy mostantól egy mappába gyűjtjük a munkáikat, amiket szeretnének eltenni, ezt pedig megkapják a nyári szünet előtt. Lelkesen fogadták az ötletet, el is kezdték kidekorálni a sajátjukat, ezt bármelyik alkalommal folytathatják majd. Jó volt látni, hogy motiválja őket, hogy eltesszük a munkáikat.

Egy kooperációs játékkal kezdtünk, valószínűleg több ilyet fogunk vinna a gyerekeknek, hiszen kéthetente találkozunk, szeretnénk, ha egy erős kis csapat alakulna ki, megtanulnának a gyerekek együtt dolgozni, egymásra figyelni. A játék lényege az volt, hogy két csapatban kaptak egy-egy újságpapírt, amiből a játék végére egy állatot kellett kialakítani tépkedéssel. Bekapcsoltuk a Kaláka együttes Nálatok laknak-e állatok című számát, majd az első gyerek gondolt egy állatra és elkezdte tépkeni a papírt. Természetesen nem mondhatta el a többieknek, hogy mind dolgozik, mikor megállítottuk a zenét, tovább kellett adnia a következő gyereknek, aki folytatta a munkát és így tovább. Az egyik csapatunk egy halacskát készített, a másik csapatnak kevésbé sikerült felismerhető állatot készíteni, de megegyeztünk egy kígyóban… :)



Ezután az állatok testrészeinek neveit ismételtük át. Mindenki kapott 2-3 szót, amit a megfelelő állathoz és annak a megfelelő testrészéhez kellett ragasztania a táblán. 
Ügyesek voltak a gyerekek, csak néhány szó volt, ami nehezebb volt, például a kopoltyú. 


Miután ezzel végeztünk mindenki megkapta az állatok képeit a testrészekkel és a hiányzókat beírogatta. A nagyobbak lapján több hiányzott, a kisebbeknek csak néhány szóval kellett kiegészíteni a meglévőket. Nagyon ügyesek voltak. Természetesen a tábla segítségül szolgált, de a lényeg inkább az volt, hogy írjanak egy kicsit magyarul. 




Ezután megint két csoportba rendeződtünk és egy állatkert nyitásán gondlkodtunk. Az volt a dilemmánk, hogy hogyan csoportosítsuk az állatainkat… Mindkét csoport kapott csipeszeket, amikre állatok rajzait ragasztottuk, illetve papír korongokat, amin különböző csoportosítási lehetőségek voltak. Így volt olyan korong, ami szerint a vadállatokat és háziállatokat különítettük el, volt amelyiknél a táplálkozásuk volt mérvadó, a nagyobbakkal pedig már bonyolultabb csoportokat néztünk, mint például, hogy elevenszülők vagy tojásrakók. A gyerekek ügyesen megoldották a feladatot. 



A következőkben meghallgattuk néhány állat hangját, a gyerekek pedig kitalálták, hogy mit hallanak, aki szerette volna le is rajzolhatta a hallott állatot, vagy leírta a nevét. Utána közösen is meghallgattuk őket, és megbeszéltük ki mit hall. 
A következő fél órára két csoportra oszlottunk megint. Az egyikben a nagyobbak egy keresztrejtvényt oldottak meg. Mindenki először a sajátját, majd a kapott megoldást beírta a közös rejtvénybe, így kaptuk meg a ‘süni’ szót. Nem véletlen, hogy ez jött ki a rejtvény megoldásaként, ugyanis ezután elolvastunk egy Romhányi József verset egy boldogtalan süniről. Nem volt könnyű a vers, hiszen több olyan szót is tartalmazott, amit nem használunk minden nap, de a gyerekek ügyesen megmagyarázták egymásnak azt, amit ők ismertek a társuk viszont nem. 



A csapat kisebb tagjai ezalatt állatokkal kapcsolatos rejtvényeket oldottak meg, volt szókereső, illetve állatokat kellett összekötni az általuk kiadott hangot jelölő hangutánzó szóval. Egy gyurmás játékkal is készültünk nekik, Egy sematikus rajzot egészítettek ki gyurmával úgy, hogy különböző állatokat kapjanak. Nagyon helyes alkotások születtek. 




Nem maradt sok időnk a kézműves tervünkre, és még a MeseVár csoport is meghívott minket fánkot enni, aminek persze nem tudtunk ellenállni, úgyhogy készítettünk néhány egeres könyvjelzőt színes papírból és már futottunk is farsangi fánkot enni lekvárral! 



Köszönjük szépen még egyszer Lajosnak a finomságot és a kicsiknek, hogy hagytak nekünk is! :)

Várunk mindenkit nagyon sok szeretettel a február 24-ei, rendhagyó farsangi JátékVáron!

Magyar gasztronómia



Kíváncsian kezdtük a január 27-ei JátékVárat, a témánk a magyar gasztronómia volt. Először szerettük volna megtudni, hogy ki milyen magyar ételeket ismer, szeret, mi hiányzik neki, szoktak-e otthon magyarosakat főzni. Ehhez segítségül vittünk rengeteg fotót magyar ételekről és készítettünk szavazó pálcikákat, aminek az egyik oldala mosolygott, a másik szomorú volt. Először megállapítottuk a képről, hogy milyen ételt ábrázol, mi van benne, majd megbeszéltük, hogy kóstolták-e már, szeretik-e. Volt ami egyszerű volt, mint a palacsinta, de volt olyan is, ami komoly fejtörést okozott, például a babgulyás vagy a dödölle.
A kürtőskalács osztatlan sikert aratott, a tökfőzelék viszont, ahogy várható is volt, nem örvendett nagy népszerűségnek.




Ezután egy olyan játékot terveztünk, amiben a szólások, közmondások kapták a főszerepet. Az az igazság, hogy ez nehéznek bizonyult, kevesebbel kellett volna készülnünk, a gyerekek nem ismerték őket. A feladat első része nagyon jól sikerült, négy zsákba rizst, babot, lencsét és tésztát töltöttünk és ezek közé kevertük az ételek neveit, amelyek a közmondásokból hiányoztak. A gyerekeknek belenyúlhattak, de nem nézhettek bele a zsákokba, így kellett kitalálniuk, hogy mi van benne. A tészta könnyű volt, a rizs is viszonylag sokaknak ment, a bab és főleg a lencse komoly fejtörést okozott. Nagy lelkesedéssel keresték a cetliket és csak úgy is jó érzés volt turkálni a zsákokban. :)
Ezután kellett volna kiegészítenünk a kihúzott kártyákkal a szólásokat, de ez a rész volt a nehezebb, néhányat megbeszéltünk ugyan, de a többit majd egy másik alkalommal. 





Ezután megalkottuk a képzeletbeli éttermünket, vagy legalábbis az étlapját. Három csoportban étlap sablonokat kaptak a gyerekek. Első feladatként ki kellett találniuk az éttermüknek egy nevet és azt felírni az étlapra. Volt amelyik csoportnak gyorsan jött az ihlet, de volt olyan is, aki mindenképpen angol nevet akart adni a magyar éttermüknek, azért végül ők is találtak magyar nevet. :) Amikor ezzel megvoltunk, a csoportok kaptak cetliket ételek neveivel és azokat, attól függően, hogy leves, főétel vagy desszert, felragasztották a megfelelő helyre. 




Miután készen lettek az étlapjaink, nekiláttunk egy ‘paprikakép’ készítésének. Egy zöld kartont beragasztóztunk, majd egy fehér lapot ragasztottunk rá, amiből előre kivágtuk a paprika formát. A ragasztós paprika formára pirospaprikát szórtunk. Az egész termet betöltötte a paprika illat. :)
Aki szerette volna, a nevével vagy más felirattal, rajzzal díszítette a képét. 




A foglalkozás következő negyed órájára két részre oszlott a csapat, a kisebbek gyurmából készítettek zöldségeket, gyümölcsöket, közben pedig megnézhettek egy videót arról, hogy hogyan készül mindannyiunk kedvence, a túró rudi. 
A nagyobbakkal megnéztünk egy térképet amit a Felelős Gasztrohős csapatától kaptunk. Nemrég találtunk rá a programjukra, amivel a fenntartható és egészséges étkezés fontosságára hívják fel a figyelmet. Ők készítették ezt a térképet, amelyen jól látszik, hogy Magyarország egyes területeink mik a jellemző, illetve különleges terményei. 
Miután megvizsgáltuk ezt a térképet, mi is készítettünk egyet. A vaktérképünkön bejelölték a gyerekek, hogy ők hova szoktak hazajárni itthonról :) és odaírták, odaragasztották azokat az ételeket, amiket ott szoktak enni, vagy amit nagyon szeretnek. 




A foglalkozás utolsó 10 percében asztalhoz ültünk és jóízűen megettük a meglepetést. Túrós és lekváros palacsinta közül lehetett választani. Köszönjük szépen Nórinak a nagyon finom túrókrémet. :)



TudásVár csoport 5. foglalkozása - TÉL



Egy kis szünet után visszatérve a nagyobbakkal a tél volt a témánk. Egy kis csapat gyerek jött össze január 13-án Esteponában, így családias légkörben, de így is sok játékkal, beszélgetéssel töltöttük a közös két óránkat.




Amíg megvártunk mindenkit, lehetett színezni, téllel kapcsolatos egyszerű kis rejtvényeket megoldani. 

Mikor már mindenki ott volt, szerettük volna megtudni mivel töltötték a gyerekek a téli szünetet, hogyan teltek az ünnepek, ehhez egy bingó játékot készítettünk. A gyerekek feladata az volt, hogy a bingólapjuk alapján a társaikat megkérdezzék egy-egy tevékenységről, például a szünetben építettek-e hóembert, olvastak-e magyarul vagy segítettek-e sütit sütni…stb. Mivel nem voltunk sokan nem is igazán a bingó játék lett a lényeg, de sokat megtudtunk a másikról, kiderült például, hogy sokan tásasjátékoztak, sütöttek mézeskalácsot vagy éppen keltek későn a szünetben, havat viszont senki nem lapátolt. :)



Ezután megnéztük a Bükki Nemzeti Park rövid videóját a madáretetésről, beszélgettünk róla egy kicsit, majd a gyerekek két csoportban plakátot készítettek a témáról. Kaptak képeket madarakról, amik közül ki kellett válogatniuk a kaukktojásokat (gólya, papagáj…) Különböző élelmiszerekről is adtunk nekik fotókat, amik közt volt olyan is, amit nem szabad a madaraknak adni. A videóban is sok hasznos információ elhangzott, hogy milyen eleséggel lehet etetni a Magyarországon telelő madarakat, illetve megkapták a Mályi Madármentők Egyesületének erre vonatkozó plakátját is. 


A gyerekek miután kiválogatták, hogy mi kerüljön az ő plakátjukra, rajzoltak, vagdostak, ragasztottak, nagyon jó képek születtek. 










Ezután egy olyan feladat következett, amihez a gyerekeknek ügyességre és egy kis nyelvtani tudásra is szükségük volt. Hógolyókra (hungarocell gömbökre) j-s és ly-os szavakat írtunk, de kihagytuk az említett betűket, így a gyerekeknek kellett eldönteni, hogy melyik dobozba dobják be a hógolyót. Ügyesek voltak, néha a célba dobás még nehezebb feladat is volt, mint eldönteni, hogy melyik dobozt válasszák. Kakukktojás szavunk a “_égpá_a” volt. :)



Miután ezzel is megvoltunk, nekiláttunk hóembereket készíteni, amihez szintén hungarocell gömböket használtunk. Hogy ne fázzon a hóemberünk, először sapkát “kötöttünk” neki. Ehhez a feladathoz kellett egy kis türelem, kinek több volt belőle, kinek kevesebb, de közben elővettünk néhány hóval kapcsolatos kérdést (a Gyereketető című honlapról töltöttük le őket), amik egy kicsit ugyan nehéznek bizonyultak, de azért jó alkalmat adtak, hogy a hóról, illeteve aztán megint a téli szünetről és az ünnepekről beszélgessünk egy kicsit. 
Mindenkinek kész lett a mini sapkája, a hóemberek pedig nagyon jópofák lettek, sálat is kötöttünk a nyakukba. 



Volt, aki olyan gyorsan kész lett, hogy szeretett volna még mást is kipróbálni, velük készítettünk téli madárkát papírból, illetve vittünk egy hóember rajzolós játékot is (amit szintén a Gyereketetőn találtunk). 




Készültünk még téli activity-vel is, de arra már nem jutott időnk, majd talán legközelebb. 
Mi megint nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük, hogy eljöttetek! Reméljük találkozunk január 27-én is!